Brom:

"Ó, csillogó csábító azúr ég alatt,

arany sikságod egyre hív, hívogat!

hajómmal örökké téged szántanálak,

ha nem lennék rabja tünde lánynak,

ki örökké hív, hívogat!

szívemre liliom pányvát kötött,

szaggatni való zúgó tengerárnak,

így kell vergődnöm erdő, s hullámok között."