| "Álmok örvénylettek Eragon elméjében, saját törvényeik szerint sarjadzó és indázó álmok. -Lovasokat látott, akik büszke hátasaikon egy magányos folyóhoz léptettek. Soknak ezüst haja volt, és hosszú lándzsákat markoltak. Várt reájuk egy különös, szépséges hajó, amely ragyogott a holdfényben.
Ok lassan fölszálltak a hajóra; ketten, akik szálasabbak voltak a többieknél, kart karba öltve lépkedtek.Arcukat csukja takarta el, de így is tudni lehetett, hogy egyikük no. Megálltak a hajó fedélzetén, és nézték a partot. Magányos férfi állt a kavicsos parton, az egyetlen aki nem széllt hajóra.
Hátrahajtotta a fejét, és hosszú, fájdalmas kiáltást hallatott.Miközben a hang elhalt,a hajó, noha sem szél, sem evezok nem hajtották,tovasiklott a folyón, sívár, lapos partok között. A látomás elhomályosodott, de mielott eltunt volna, Eragon két sárkányt pillantott meg az égen.-"
Eragon, az örökség - I. kötet, 90 oldal
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
